Saturday, December 12, 2015

Karácsonyi készülődés és Pikkujoulu / Getting ready for Christmas and Pikkujoulu

Finnországban a karácsonyt megelőző hetekben belefuthatunk olyan karácsonyváró bulikba, amit pikkujoulunak hívnak, jelentése: kiskarácsony. Ezek inkább vicces jellegű, evős-ivős-beszélgetős bulik, mint vallásos jellegű rendezvények. MINDEN cég/munkaközösség/társaság rendez egyet és nem ritka az sem, ha az ember több pikkujoulu bulin vesz részt. Valahol azt olvastam, hogy ez az az ünnepek, amikor a finnek 'igazán elengedik magukat' :)

http://img.yle.fi/uutiset/turku/article6403850.ece/ALTERNATES/w960/jouluglogi.jpg

Ez a szokás a 19. században kezdődött családi adventi ünnepként a németeknél és a svédeknél, majd a két világháború közötti években vették át a diákok Helsinkiben. Két nevezetes időponthoz köthetők a szokás gyökerei, ezek a Luca nap (dec. 13) és Tamás nap (dec. 21), amikor először lehetett házi sört fogyasztani az ünnepek alatt. Mindenesetre ez a kis ünnep (ami ma már nem is olyan kicsi, hanem egy egész szezon) áthidalja az őszi szép idő és karácsony közötti esős-havas periódust. Mára már egész gazdasági vonatkozása is van, éttermek, cukrászdák, szállodák forgalmára és még a tömegközlekedési menetrendre is hatást gyakorol ez az időszak.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtnJlRAVxFKEL2vldqmsqK3wICnQwS3kO8RVTObVK3gD2-tKknIniI5lKC2v1Og6nmUsQpi7iEUa7azwLVP_posOmy0CEdHtH9gB-8XjyEEkUb5Dz5l359NBlchMwcVjIFcIhysoqD8Zsk/s1600/IMG_6276.JPG

A kezdetekben ezek fenyőfa ünnepek voltak és zabkását volt szokás enni, ám manapság inkább a svédasztalra való partikaják szokásosabbak. Mellé glögit, azaz forraltbor és más szeszes italokat fogyasztanak, amely mókás történetek és viccek meséléséhez vezet. A glögibe mandulát és mazsolát szokás tenni. Sok sütemény is jellemző az adventi időszakra, ilyen például a mézeskalács (piparkakku), datolyás kuglóf (taatelikakku) és a levelestésztából készült karácsonyi süti (joulutorttu).
Szokás beszédeket tartani, rövid darabokkal fellépni és énekelni is, ami még gyakori közösségi program a templomokban is ekkortájt. Természetesen modernebb elfoglaltságok (pl. kareoke) is beleintegrálódtak ebbe az ünnepbe az utóbbi évtizedek alatt.

https://c2.staticflickr.com/4/3161/3089823258_fa0a5f8beb.jpg

Azon a pikkujoulun amin mi voltunk a héten húsos és lazacos szendvicstorta (voileipäkakku) volt menün, desszertre az általunk vitt almáspitét (omenapiirakka) ettük és mellé bort és sört ittunk. Nagyon szép vidéki jellegű házban voltunk az erdőben. Igyekeztünk beszélgetni finnül és voltak ott magyarok is, így mindig volt társaság.

http://kotiliesi.fi/wp-content/uploads/kl/Ruokaideat/juhlat/voileipakakku3_590.jpg

Ami még hozzátartozik  finn karácsonyhoz:

Tonttuk! Még nem meséltem, de Finnországban több féle manó, azaz tonttu 'létezik'. Eredetileg a tonttu a farmon elsőként élő és eltávozó lelkét képviselte, de manapság már vannak istállóban, szaunában, erdőben, farmházban élő tonttuk, akik azokat a jószágokat és azt az épületet védik és őrzik, ahol laknak és vannak a karácsonyi tonttuk, akik hagyomány szerint ajándékhozó kis lények voltak, ma már a Mikulás, azaz a Joulupukki segédjeinek számítanak. A tonttu jellegzetességei közé tartozik az alacsony termete, hatalmas ereje, hosszú fehér szakálla és színes csúcsos sapkája. A tonttuk másik jellemzője a sértődékeny természetük. Nem szeretik a hanyagságot, lustaságot, változást és a tiszteletlenséget. Ha megsértődik a tonttu, hajlamos csínytevésekbe kezdeni, lopni, törni-zúzni, elrejteni dolgokat, bántani a jószágokat és elvenni a ház szerencséjét. Szenteste szokás kinnhagyni a tonttunak zabkását egy kis vajjal, illetve a szauna tonttunak minden szaunalátogatás alkalmával illik köszönni. A tonttu előtt tilos a káromkodás és régen, ha valamit kiöntöttek a házban, illett hangosan szólni a potenciálisan ott leledző tonttunak, nehogy ráömöljön. Bizonyos mesék szerint a tonttu legbecsesebb jószága a ló volt, akinek akár be is fonta a sörényét és farkát.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/6e/cd/12/6ecd12a886504612f8235733871b6b36.jpg

Karácsonyi kártyák, képeslapok: itt szinte mindenhol lehet kapni karácsonyi üvözlőlapot és a gyerkek az óvodában/iskolában is megajándékozzák egymást karácsonyi kisképekkel és üzenetekkel.

Szent Luca nap (Lucian päivä): ez nem más, mint a fény ünnepe. Minden évben a Luca meleget és világosságot hoz a sötét télbe és a kevésbé szerencsések életébe. Régi skandináv ünnep. Eredetileg és ma is inkább svéd, de már az 1800-as évekből is vannak feljegyzések Porvoo-ból Luca napi lakomákról. 1949 óta már ősztől jelentkezni lehet Luca napi lánynak, feltételei hogy legalább 18 éves svéd ajkú legyen az illető, szép énekhangja legyen és lehetőleg közönség előtt jártas legyen, úgyanis a megszavazott lányra később társadalmi felelősség kerül, a templomi kórusokkal együtt énekel templomokban, árvaházakban, idősek otthonában, börtönökben és kórházakban, valamint részt vesz a Luca napi menetben is. Végül októberben egy 3 tagú bizottság 10 lányt választ be a döntőbe. Velük az újságban és más médiában lehet megismerkedni és adomány ellenében szavazni lehet rájuk. A legtöbb szavazatot szerző lány lesz az azévi Luca-lány és az összegyűjtött adományokat szociális és egészségügyi célokra fordítják. A megszavazott lányt a bazilikában koronázzák meg Helsinkiben, fehér hosszú ruhát visel piros övvel, fején gyertyakoszorú van és a kezében fehér gyertyát tart.

http://data.whicdn.com/images/46005646/large.jpg

________________________________________

Being in Finland during December it's quite likely you will take part in at least one pre-Christmas or Pikkujoulu party. Pikkujoulu means 'little Christmas'. Nowadays it is less religious and usually more of a casual get together in the weeks preceding Christmas where friends or colleagues eat and drink together. EVERY company/community/group of people organize one and it's not uncommon to attend even a few pikkujoulu parties a year. I read somewhere that this is where the finns 'really let loose'... :)

http://img.yle.fi/uutiset/turku/article6403850.ece/ALTERNATES/w960/jouluglogi.jpg

This tradition began in Germany and Sweden in the 19th century as a family advent and was adopted by Finnish university students in Helsinki in the years following WWI. Two specific days are linked to the roots of this celebration, the first one is St. Lucia's day (Dec. 13) and Thomas name day (Dec. 21) when people were first allowed to taste homemade beer during the winter. Anyhow, this not-so-small occasion bridges the snowy gap between the mild days of autumn and Yuletide. Pikkujoulu season these days has an undeniable economic aspect too, as it has an effect on the incomes of restaurants, confectionaries, hotels and even public transport timetables.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtnJlRAVxFKEL2vldqmsqK3wICnQwS3kO8RVTObVK3gD2-tKknIniI5lKC2v1Og6nmUsQpi7iEUa7azwLVP_posOmy0CEdHtH9gB-8XjyEEkUb5Dz5l359NBlchMwcVjIFcIhysoqD8Zsk/s1600/IMG_6276.JPG

In the beginning these were Christmas tree celebrations and it was traditional to eat porridge, but today buffet-style party foods are more common. The must-have drink is glögi, or mulled wine and other alcoholic beverages which lead to the telling of funny stories and jokes. It is also common to put almonds and raisins in the glögi. Many sweets are associated with advent such as gingerbread (piparkakku), date bundt cake (taatelikakku) and Christmas tarts made of puff pastry (joulutorttu). Friends and colleagues usually give speeches, organize short plays and sing carols together which is also a very popular community activity at church around this time of year. Of course modern activities, such as kareoke have also made their way into pikkujoulu celebrations over the past decades.

https://c2.staticflickr.com/4/3161/3089823258_fa0a5f8beb.jpg

At the pikkujoulu we attended this week there were meat and salmon sandwich cakes (voileipäkakku) being served and for dessert we had the apple pie (omenapiirakka) that Balázs and I brought. We drank mostly beer and wine. The house the party was at was a very nice country-style home in the forest. We did our best to make conversation in Finnish, but there were also Hungarians there so there was always someone to talk to.

http://kotiliesi.fi/wp-content/uploads/kl/Ruokaideat/juhlat/voileipakakku3_590.jpg

Other things associated with Finnish Christmas preparations:

Tonttus! I haven't written about this yet, but many elves 'live' in Finnish fables. Originally the tonttu represented the spirit of the owner who first lived and died at the house, however today there are many types of tonttu. There are ones that live in the barn, the sauna, the forest and the farmhouse. Tonttus protect and watch over the livestock and the house at which they reside, while Christmas tonttus used to be known as creatures bearing gifts, they are now better known as the helpers of Saint Nicholas, or Joulupukki. Some characteristics of the tonttus are their short stature, immense strength, their long white beards and their brightly coloured pointed hats. Tonttus are also very sensitive, they do not like inadvertency, laziness, change, rudeness and disrespect. If a tonttu is offended he will cause mischief, play tricks, steal, break and misplace things, hurt the livestock and bring misfortune upon the house. On Christmas Eve it is customary to leave a bowl of porridge out for the tonttu with some butter on top, also it is polite to greet the sauna tonttu each time we enter the sauna. It is rude to swear in front of the tonttu and long ago it was common to warn the tonttu aloud if we were about to drop something inside the house. According to some tales the tonttu's most prized possession is the horse who's mane and tale he will braid out of love for the animal.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/6e/cd/12/6ecd12a886504612f8235733871b6b36.jpg

Christmas cards: you can buy all sorts of Christmas cards here and even the children at school will surprise each other with small Christmas pictures and messages (much like Valentine's day in Canada).

Saint Lucia Day (Lucian päivä): this day is considered the celebration of light. Each year Lucia brings light and warmth to the dark and cold winter days as well as to the less fortunate. This is an ancient Scandinavian tradition more Swedish than Finnish in origin, however there is evidence of Saint Lucia Day feasts in Porvoo from the 1800's. Since 1949 you can enter in the fall to be a Saint Lucia Day girl. To enter the competition you must be a native Swedish speaker who is at least 18 years of age, a talented singer who is accustomed to the limelight, as the winner of this pageant will have social responsibilities and will have to sing with the church choirs at hospitals, orphanages, old age homes and prisons as well as take part in the Saint Lucia Day procession. Finally in October a three member council elects 10 girls for the finals. You can get to know these girls through magazines and other media and you can submit a vote accompanied by a small donation. The girl with the most votes becomes that year's Luca Day girl and the proceeds are donated for social causes. The winner is crowned in the Helsinki Cathedral wearing a long white gown with a red belt and a crown of candles is worn on her head along with a white candle in her hand.

http://data.whicdn.com/images/46005646/large.jpg

_______________________________________

Referenciák/References:

- http://www.kaikkijuhlista.fi/juhlista/muut-juhlat/pikkujoulu
- https://en.wikipedia.org/wiki/Pikkujoulu
- http://finland.fi/christmas/show-me-the-way-to-the-next-pikkujoulu/
- http://www.magyarfinntarsasag.hu/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=48125
- http://www.magyarfinntarsasag.hu/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=50130&nyelv=0
- http://www.kaikkijuhlista.fi/juhlista/kalenterijuhlat/lucian-päivä
- https://www.turku.fi/joulukaupunki/lucian-paiva
- http://www.tunturisusi.com/joulu/lucia.htm
- https://fi.wikipedia.org/wiki/Tonttu
- https://fi.wikipedia.org/wiki/Lucian_päivä

Sunday, December 6, 2015

Itsenäisyyspäivä: Finn Függetlenség Napja / Itsenäisyyspäivä: Finnish Day of Independence




Ma, miközben mi magyarok azt ünnepeljük, hogy a Mikulás (jobb esetben) csokival jól megrakta a cipőnket, addig itt a finn függetlenség kikiáltását ünneplik a mai napon. Ennek a rövid története a következő.

Az I. Sándor, orosz cár és Napoleon által megkötött tilsiti békét (1807) követően az Orosz Birodalom Svédország Kontinentális zárlatba (a Nagy-Británniával szembeni akkori embargó) való belépését követelte, Finnország orosz érdekszférába került. Svédország, aki brit szövetséges volt ekkor, ennek ellenálva kénytelen volt erőit megosztani az ezt követő orosz és potenciálisan bekövetkező dán támadások közt. A tilsiti béke lehetővé tette Finnország és Lappföld 1808-as meghódítását az oroszok által, ugyanis a béke értelmében a franciák nem ellenezhették az ország invázióját, így az 1808-1809-ig tartó Finn háború, mely a svédek és az oroszok között zajlott végül svéd vereséggel záródott, melynek eredményeként létrejött a Finn Nagyhercegség, amely egészen 1917-ig az Orosz Birodalom autonóm részeként létezett. Az 1809-es porvoo-i országgyűlésen I. Sándor esküt tett a alkotmány betartására, arra hogy a finnek (akkor tulajdonképpen svédek) saját kormánnyal rendelkezhessenek, megtarthassák az evangélikus vallást, illetve a svéd nyelv státusza is érintetlen maradhatott, míg a finn nyelvrendelet csak 1863-ban született meg. A századvégétől II. Miklós uralkodása alatt egyre erősödött az orosz elnyomás, mely 1910-ben megkísérelte a finn alkotmány megszüntetését is, ami elégedetlenséghez vezetett. A cár elbukását követően tisztázatlanná vált a Nagyhercegség vezetése így az ideiglenes kormány tárgyalásokba kezdett Helsinkivel melyből 1917 nyarán megszületett a Hatalmi törvény, miszerint a finn parlament önmagára ruházta a hatalmat és feloszlatását is csak maga hagyhatta jóvá. Az ideiglenes kormány erre válaszul feloszlatta a finn parlamentet, ám az 1917-es októberi bolsevik forradalom alkalmat biztosított a függetlenség kikiáltására december. 6-án, melyet a Szovjet-Oroszország 1918. január 4-én el is ismert. Sajnos, 1918 januárjában az ország társadalmi kettészakadása miatt kitört a finn polgárháború, de a későbbiekben ezt a szabadságot a finnek nagy áldozatok árán védték meg...

A Függetlenségi Nyilatkozatban ez áll:

'A finn emberek ezzel a lépéssel a sorsukat a saját kezükbe vették; ezt a lépést a jelenlegi állapot mind igazolja és megköveteli. A finn emberek mélyen azt érzik, hogy képtelenek teljesíteni nemzeti és nemzetközi feladataikat teljes szuverenitás hiányában. Az évszázados szabadság iránti vágy beteljesülésre vár most; a finn emberek ma egy szabad országként lépnek előre a világ több másik nemzete közé. (...) A finnek magabiztosan várják, hogy más nemzetek elismerjék azt, hogy teljes függetlenségükkel és szabadságukkal a finnek minden tőlük telhetőt megtéve képesek azon feladatok teljesítésére melyekkel kivívnak maguknak egy helyet a civilizált népek között.'

FŐVÁROSI ÜNNEPSÉG:

Mint minden normális országban, ez a nap nagy ünnep a nép számára. Eleinte inkább visszafogottabb ünneplés volt jellemző templomi szertartásokkal és beszédekkel, ám az 1970-es évek óta egész rendezvénysorozatok épülnek erre az egy napra. Idén a függetlenség 98. évfordulóját ünneplik a finnek.  Az ünnepségek Helsinkiben a Tähtitorninmäkin (csillagvizsgálódombon) kezdődik a finn zászló felhúzásával reggel 9-kor, amit 1998 óta a Tuomiokirkkoban, vagyis a Helsinki Katedrálisban tartott ökumenikus istentisztelet követ délben. Az istentiszteleten részt vesz Finnország összes felekezetének fő vallási vezetője, valamint politikusok és civilek is egyaránt. Az istentisztelet zárásaként mindenki elénekli az evangélikus zsoltárkönyv 579. zsoltárának 2. és 3. versét, amely a finnekról mint Isten szolgái szól és az Ő védelmét kéri. Minden évben délben más városban rendezik meg a katonai felvonulást is, melyben részt vesz az összes katonai egység beleértve a légierőt. Ezután szokás a háborús hősök és az elhúnyt finn elnökök sírjait megkoszorúzni a Helsinkiben található Hietaniemi temetőben, ahol Mannerheim tábornok is fekszik, körülötte elesett katonáival. Itt található egy fal is amely azt a 734 eltűnt hősi halottat képviseli, akiknek földi maradványai nem kerültek vissza Finnországba. Diák programok is vannak, az egyetemisták például hagyományos fehér sapkát viselve és fáklyát fogva sétálnak a Hietaniemi temetőtől a Senaatintori-ig (szenatus tér) amíg a kisiskolásokat a polgármester szokta meghívni bálozni az Alvar Aalto által tervezett Finlandia Hallba. Ezen a napon kerül kiosztásra egy sor kitüntetés is a finnek között.

Minden évben a finn YLE TV kb. 2 millió nézőnek (emlékezzünk, hogy ez egy 5,5 milliós ország!) közvetíti az este 7-kor kezdődő, 1919 óta megtartott hagyományos elnöki fogadást (linnanjuhlat) az elnöki palotában (presidentinlinna), amelyen körülbelül 2000 prominens finn személy vesz részt vendégként. A meghívottak közt vannak a Mannerheim Kereszt Lovagjai, akik 1941 és 1945 között dekorált katonai személyek, ők nyitják a vendégek sorát. Ezt a kitüntetést kiemelkedően bátor vagy tehetséges katonák kaphatták meg. Összesen 4 személy rendelkezik kétszeres kitüntetéssel és jelenleg 2015-ben egy élő személy rendelkezik egyáltalán ezzel a kereszttel. Ő nem más, mint Tuomas Gerdt, aki eleinte küldöncként dolgozott az egyik gépfegyveres egységnél. Többszöri bátor és emberséges tetteiért maga Mannerheim tábornok nevezte ki lovagjának. Ezután vonulnak be a politikai, diplomáciai és meghívott közéleti személyek (atléták, előadóművészek, színészek, stb), akikkel az államelnök egyenként kezet fog. Az adás egy idő után befejeződik és a további buli csak spekuláció tárgyát képzi ami sok újság reggeli témáját adja. A kérdések véget nem érőek: kit miért hívtak meg? Ki mit viselt/ivott/evett? Ki kit hozott? És így tovább...


OTTHON:

Természetesen minden finn otthon is ünnepli a függetlenséget. Szokás ezen a napon ünnepi ebédet készíteni és megnézni a kora délután kezdődő Ismeretlen Katona című filmet, melyet 1955-ben forgattak Väinö Linna azonos című II. világháborúban játszódó könyve alapján. A boltokat kék-fehér kirakatok díszítik, a cukrászdában finn zászlós süteményeket lehet kapni, MINDEN ház előtt látható finn zászló. A személyes kedvenc szokásom az esti gyertyagyújtás. Este 6-kor a finnek 2 gyertyát tesznek ki az ablakba, amelynek több történettel is magyaráznak. Az egyik az, hogy ez egy megmaradt svéd szokás a királyi uralom alatti időkből, a másik szerint viszont az orosz elnyomás elleni jelként gyújtották meg a gyertyákat eleinte Johan Ludvig Runeberg finn költő születésnapján. Ebből a történetből alakult ki később az, hogy a gyertyák azokat a házakat jelölték, melyek szívesen befogadták és ellátták, illetve az oroszok ellen elrejtették a Németországba katonai kiképzésre készülő fiatal finn katonákat, a jägereket (jääkäri). A jägerek önkéntes finn fiatalok voltak, akik Németorszégba mentek elit kiképzésre az I. világháború alatt. A németek ezzel is igyekeztek gyengíteni főellenségüket, Oroszországot.


FINN ZÁSZLÓ:

A finn zászló (Suomen lippu=Finn zászló, Siniristilippu=kékkeresztes zászló), mint sokan tudjátok fehér alapon kék skandináv vagy északi kereszt. 3 formája létezik, a kereszt az oroszlános címerrel középen, ami az állami intézmények által használt zászló, illetve a civil zászló címer nélkül (általában ezt láthatjuk), de van egy harmadik változat is, ez a fecskefarkú zászló, amelyet csak a hadsereg használ. Finnországnak a függetlenedés után nem volt kérdés, hogy szüksége van-e saját zászlóra, így versenyt hirdettek, amelyre többnyire két kategóriába sorolható nevezések érkeztek. Az első csoportbeliek főleg sárga-pirosak voltak, a címer színei, a másik csoport tagjai pedig a jelenleg is használatban lévő fehér-kék. A féhér alapon kék minta, állítólag először az 1860-as évek elején bukkant fel egy helsinki-i jacht klubban és erős a gyanú, hogy orosz eredetű minta. Ezt megelőzően a hímnusz kiadásával egyidőben 1848-ben egy fehér alapon címeres-babéros zászlót ajánlottak. Végül két finn művész Eero Snellman és Bruno Tuukkanen alakították ki a finn zászló végleges verzióját. A színek közül a kék az ország rengeteg tavát és az eget képviseli, míg a fehér a hó jelképe. A kereszt a kereszténységet reprezentálja. Érdekesség, hogy hivatalos javaslat, hogy a zászló szélessége megegyezzen az oszlop magasságának egyhatodával! Hivatalosan a finn zászlót reggel 8-kor emelik és legkésőbb este 9-kor eresztik le (függetlenség napján a sötet ellenére is 8-ig kinn van a zászló).

Hivatalosan 8 esemény van amikor kötelező a zászlót felhúzni:
- Kalevala napja, vagyis a finn kultúra napja (február 28)
- Vappu, vagyis a finn munka ünnepe (május 1)
- Anyák napja (május 2. vasárnapja)
- Mannerheim tábornok születésnapja (június 4)
- a június 20-26 közti szombaton, Szentivánéj alkalmából egész éjjel és nappal
- Függetlenség napja (december 6.)
- Bármilyen választások, amelyben Finnország részt vesz
- Az elnöki beiktatás napján

További 10 alkalommal szokás felhúzni a zászlót:
- Johan Ludvig Runeberg, finn költő születésnapja (február 5.)
- Minna Canth finn író születésznapja (március 19.)
- A finn nyelv napja (április 9.)
- Nemzeti háborús veteránok napja (április 27.)
- Európa napja (május 9.)
- Finn identitás napja (május 12.)
- Háborús halottak napja (május 3. vasárnapja)
- Eino Leino, finn költő születésnapja (június 6.)
- Aleksis Kivi, finn író születésnapja, vagyis a Finn irodalom napja (október 10.)
- ENSZ világnap (október 24.)
- finn-svéd  örökség napja, Gustavus Adolphus nap (november 6.)
- Apák napja (november 2. vasárnapja)
- Jean Sibelius születésnapja, vagyis a finn zene napja (december 8.)

Egyéb érdekességek: a finn zászló nem érhet földet, nem lehet kinn este 9 után (kivéve Szentivánéj), csak beltéren szárítandó, ha elhasználódik elégetendő vagy feldarabolandó olyan kicsit részekre, hogy ne lehessen ráismerni, nem temethető földbe vagy tengerbe.

A finn nemzeti hímnuszról meg majd külön, ugyanis az 1848-ban íródott és nem szorosan idekapcsolódik.

________________________________________



Today, when Hungarians are awaiting Saint Nicholas to fill their boots with chocolate (if you were good...) the Finnish are celebrating their day of independence.

On a side note to non-hungarians: Saint Nicholas comes on December 6th in Hungary to fill cleaned childrens' boots with chocolate and fruit (if you were bad you get a birch rod so called a 'virgács') much like Santa Claus does with stockings. Hungarians (and most European cultures) celebrate on Christmas Eve rather than Christmas day. On Christmas Eve Hungarian children do not receive gifts from Santa Claus, but instead the Angel or Baby Jesus depending on the household traditions.

Okay, back to Finland. So the short story of how Finland came to be is as follows:

After Tsar Alexander I. and Napoleon I. of France signed the Treaty of Tilsit (1807) the Russian Empire pressured Sweden into joining the Continental System (an embargo against Great Britain at the time), Finland, belonging still to Sweden became a sphere of interest to Russia. The Kingdom of Sweden, which was a British ally at this time refused to do so and therefore had to face splitting its forces between a Russian attack and a potential simultaneous attack from the Danish. The Treaty of Tilsit made it possible for the Russians to 'legally' occupy Finland and Lapland in 1808 as the Treaty prevented the French from opposing the invasion. Because of this the 1808-1809 Finnish War between the Swedes and the Russians ended with Swedish defeat making Finland the Grand Duchy of Finland which existed up until 1917 as an autonomous part of the Russian Empire. In 1809 at the Diet in Porvoo Alexander I. swore to keep the constitution, form of government, official Swedish language and religion unchanged in the Duchy. Finnish only became an official language in 1863. From the end of the century during the reign of Nicholas II. Russian oppression and russification grew, even leading to an attempt to abolish the Finnish constitution in 1910 which lead to discontent among the Finnish. The fall of the tsar made it unclear as to who the head of the Duchy was, so the Provisional Government of Russia began negotiations with Helsinki leading to the Finnish government passing the Power Act in 1917 giving the highest authority to the Finnish parliament itself and also only allowing it to dissolve itself. The Provisional Government dissolved the parliament by force immediately, however the following bolshevik revolution in October provided the Duchy with an opportunity to become independent on December 6th of that year. Finnish independence was recognized by Soviet Russia on January 4th, 1918. Unfortunately at the end of January 1918 the Finnish Civil War broke out due to polarization of political views, however the Finnish payed high prices later on in history to protect this newly acquired freedom...

The text of the Finnish Declaration of Independence:

'The people of Finland have by this step taken their fate in their own hands; a step both justified and demanded by present conditions. The people of Finland feel deeply that they cannot fulfill their national and international duty without complete sovereignty. The century-old desire for freedom awaits fulfillment now; Finland's people step forward as a free nation among the other nations in the world. (...) The people of Finland dare to confidently await how other nations in the world recognize that with their full independence and freedom, the people of Finland can do their best in fulfillment of those purposes that will win them a place amongst the civilized peoples.'

CELEBRATIONS IN THE CAPITAL:

Like every country, this is a holiday to the Finns. In the beginning this day was a solemn occasion marked by church services and speeches, however since the 1970's this day has become a basis for large celebrations. This year the Finnish are celebrating 98 years of independence. The ceremonies in Helsinki begin at the Tähtitorninmäki (Observatory Hill) at 9 AM with the raising of the Finnish flag which is followed by an ecumenical church service at the Tuomiokirkko (Helsinki Cathedral) since 1998. This church service is attended by all of Finland's religious leaders of all denominations as well as politicians and civilians. As a closing ceremony everyone sings the second and third verse of Hymn 579 from the Book of Psalms, which tells of the Finnish being servants of God and asking for his protection. Each year the Military Parade is organized in a different city and can be seen at noon. Every military unit takes part in this procession including the air force. Following this, respects to the fallen soldiers and late presidents are paid at the Hietaniemi Cemetery where the tomb of Marshal Mannerheim is laid with the tombs of his soldiers around him. A memorial wall can also be found here representing those 734 soldiers whose remains disappeared and where never returned to Finland. Student processions are also a tradition. University students wearing white caps and carrying torches walk from Hietaniemi Cemetery to Senate Square passing the Presidential Palace on the way. Elementary school students are invited by the mayor of Helsinki to Finlandia Hall designed by famous Finnish architect Alvar Aalto for a gala of their own.

Each year the Finnish YLE TV broadcasts the traditional Presidential Reception (linnanjuhlat) at the Presidential Palace (Presidentinlinna) that has been organized almost each year since 1919. This number one broadcast is seen by almost 2 million citizens (let's not forget that the population is only 5.5 million!). Approximately 2000 guests take part in the reception and all guests are invited personally by the president himself. The guestlist includes veterans decorated with the Mannerheim Cross. This cross was awarded from 1941 to 1945 to those showing exceptional skill or bravery during combat and only one veteran to have received it is alive as of now. This veteran is named Tuomas Gerdt, who was a runner in one of the machine-gun units during World War II. He demonstrated bravery and humanity on more than one occasion which earned him the Cross from Mannerheim himself. In all, only 4 people have received the award twice. The Knights of Mannerheim are the leading guests in the procession at the gala and following them are politicians, diplomats and influential public figures (athletes, artists, actors, etc.) all of who are greeted with a handshake from the President. The broadcast comes to an end after a certain time and the rest of the party remains a mystery which is usually the theme of next morning's newspapers. The questions are never ending: why was so-and-so invited? What did everyone wear/eat/drink? Who brought who as their plus one and so on...


CELEBRATIONS AT HOME:

Naturally the Finnish celebrate independence at home as well. It is customary to prepare a festive meal and in the early afternoon watch the 1955 movie The Unknown Soldier based on the book written by Väinö Linna which takes place during World War II. The shops decorate their windows with blue and white, you can buy Finnish flag themed pastries and cakes at the confectioner and there is a Finnish flag in front of EVERY house. My personal favourite tradition is the candles. At 6 o'clock in the evening the Finnish light 2 candles in their windows. There are many stories explaining where this tradition stems from one of them claiming to be a remnant practice from the Swedish days. The other on the other hand says that these candles were first lit on the birthday of Finnish poet Johan Ludvig Runeberg as a quiet sign against the Russian oppression. An offshoot of this version is that these candles marked the homes where young Finnish soldiers were welcome and provided with accommodation as well as being hidden from the Russians while on their way to Germany to train as jägers (jääkäri). Jägers were young Finnish volunteers who travelled to Germany for elite military training during World War I. This was a German tactic in attempt to weaken its biggest enemy, Russia.


FINNISH FLAG:

The Finnish flag (Suomen lippu=Finnish flag, Siniristilippu=blue-cross flag) as most of you already know depicts a blue Scandinavian or Northern Cross on a white backdrop. Three versions exist and are in use today, the state flag with the cross and the Finnish coat of arms, the civilian flag without the coat of arms and the swallow-tailed version which is only used by the military. It was no question whether Finland needed a flag of its own after its declaration of independence so a competition was held to choose a flag. Many of the entries belonged in one of two groups. Group one used mainly yellow and red colours like the Finnish coat of arms, while group two used the blue and white like today's flag. Neither entry won and eventually two Finnish artists, Eero Snellman and Bruno Tuukkanen finalized the design of the flag. The blue colour represents Finland's many lakes and the sky while the white colour represents snow. The cross symbolizes Christianity. The first flag bearing the colours white and blue in a cross are said to have appeared in the early 1860's at a Helsinki yacht club. Suspicions are that this design originates from an originally Russian design. Previous to this, the first proposed flag of Finland contained the coat of arms in a laurel wreath and appeared at the same time the national anthem was written in 1848. Just a random fact, the width of the flag is recommended to equal one sixth of the height of the pole it is being raised on. Officially the Finnish flag is raised at 8 in the morning and is lowered at no later than 9 at night (except for certain occasions).

By law there are 8 occasions when the Finnish flag must be flown:
- Kalevala Day, or the day of Finnish culture (Feb. 28)
- Vappu, or Finnish Labour Day (May 1)
- Mothers' Day (2nd Sunday in May)
- Marshal Mannerheim's birthday (June 4)
- Saturday between June 20-26, from 6PM to 9PM the next day
- Independence Day (Dec. 6)
- Elections involving Finland
- Inauguration Day of the President of Finland

Days when flying the Finnish flag has become an established custom:
- Johan Ludvig Runeberg, Finnish poet's birthday (Feb. 5)
- Minna Canth, Finnish writer's birthday (Mar. 19)
- Finnish Language Day (Apr. 9)
- National War Veterans' Day (Apr. 27)
- Europe Day (May 9)
- Day of Finnish Identity (May 12)
- Memorial Day (3rd Sunday in May)
- Eino Leino, Finnish poet's birthday (June 6)
- Aleksis Kivi, Finnish writer's birthday, or a Finnish Literature Day (Oct. 10)
- Day of the UN (Oct. 24)
- Finnish Swedish Heritage Day, Gustavus Adolphus Day (Nov. 6)
- Fathers' Day (2nd Sunday in Nov.)
- Jean Sibelius' birthday, or a Finnish Music Day (Dec. 8)

Random trivia: the Finnish flag cannot touch the ground, cannot be outside after 9PM, must be dried indoors, if tattered must be respectfully burned or cut into small pieces so that it is not recognizable as a flag, may not be buried in soil or sea.
________________________________________

Referenciák / References:
- http://www.magyarfinntarsasag.hu/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=48007
- http://yle.fi/uutiset/finnish_independence_day_galas_protests_and_war_memories/7671639
- http://finland.fi/life-society/finns-celebrate-freedom-every-december/
- https://en.wikipedia.org/wiki/Finnish_Declaration_of_Independence
- http://www.magyarfinntarsasag.hu/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=49002&nyelv=0

Thursday, November 26, 2015

Első visszatérés / First return

Hahó! Tudom, jó sokáig nem jelentkeztem, hazamentem 3 hete szigorlatozni gyerekgyógyászatból (amit mostmár szerencsére kipipálhatok a listáról) és azóta rohanás van. Nem sok mindenre jutott időm és nem is tudtam mindenkivel annyi időt tölteni amennyit szerettem volna, de januárban következik egy hasonló 2 hetes villámlátogatás, úgyhogy hátha sikerül valamit bepótolni akkor. Az utóbbi pár nap különösen hektikus volt, az utóbbi 3-mat az SBO-n töltöttem 12 órás műszakokban. Nagyon jó élmény volt, kivéve az ottalvás, ami viccen kívül filmbe illő jelenet lehetett volna, ugyanis hárman, 2 rezidens meg én beköltöztünk egy üres (detoxnak szánt) kórteremben és ott igyekeztünk alvást imitálni amennyire ez lehetséges volt. Egészen Grace Klinikás élmény volt azzal a leheletnyi különbséggel, hogy sürgős műtétek helyett vacogásra keltünk, ugyanis ez a szuper, legkevésbé sem rideg kórterem nem volt fűtött! Na mindegy, szóval volt ilyen is. A mai nap többnyire rohangálással telt mert be kellett szereznem immár a negyedik laptop töltőmet. A boltban is néztek nagyokat amikor ezt elmondtam, hiába állítottam, hogy rendeltetésszerűen használom őket. Nembaj, valami sokáig garanciásat adtak. Aztán ebéd Apuval, kis kávé, kis finn óra aztán már el is telt a délután, úgyhogy indultunk a reptérre. Itt semmi különös nem történt, a felkészültség sem tűnt extrémnek, pár rendőr szállingózott itt-ott, de ennyi. Felszálltunk 9 után kicsivel, már ekkor is látszott hogy késni fogunk, aminek azért annyira nem örültem, mert szinte percre pontosan ki volt számolva az azt követő repülő-busz, busz-villamos kör, de mázlim volt. Leszálltunk minimál késéssel, paraszt módjára végigrohantam a reptéren, közben egyszer beakadva egy korlátba amit rángatással gondoltam megoldani az ottlévők nagy csodálkozására, ugyanis jó hangosra sikerült a korlát fémes hangja és a káromkodás is. Kiértem a terminál elé, konstatáltam, hogy van még 7 percem. Na mondom simaliba innen, 10-esről indul a belvárosi busz. Aha, csakhát 23-tól kezdődik a számozás, aminek a legelején található a 10-es peron mert fuck logic azért. Mindegy, ezt is elértem valahogy, innentől meg már inkább játékos verseny volt az idővel, hogy vajon az utolsó előtti vagy az utolsó villamost érem el? Végül elértem a hamarabbit és a szállodába menet még a bazilika előtt is elmentünk. Erről sikerült egy igen gagyi minőségű, de annál feelingesebb képet készítenem (lásd később). Amint beértem a szállodába leszakadt az ég, zuhogott az eső, de még ezt is megúsztam csodával határos módon (na jó nem, az a belvárosi busz elérése volt). Így elérkeztünk a jelenhez, már az ágyban kakaóscsigázom és lesem a Tripadvisort, hogy holnap hol kávézzak a buszindulásig. Barangolok picit a városban, csinálok pár képet aztán irány észak. Holnap már otthonról :)

UI: láttam egy hullócsillagot a repülőről :)

Gagyi kép
________________________________________

Hey everyone! I know I haven't been posting lately, I was at home for 3 weeks to take my final in pediatrics (something I can now check off my list of things to survive) and I've been on the run since. I didn't have enough time for a lot of things and couldn't meet up with everyone I wanted to see, but I will be returning home for a 2 week mini vacation in January and maybe I can finish some stuff then. The last few days have been especially hectic, I spent the last 3 days at the ER doing 12 hour shifts. It was a great experience except for the sleepover which could have been without a doubt, a scene from a movie as 3 of us, 2 residents and I, set up camp in an empty ward (originally destined to be a detox ward) and tried to sleep as much as that was possible. It was actually very Grey's Anatomy-ish with the very slight difference that we were not woken up for emergency surgeries, but by shivering because this great, not in the least uncomfortable room had no heating! Anyway, so there was that. Today was mostly spent running around as I have now purchased my 4th laptop adapter. They were pretty wide-eyed at the store even though I tried to convince them that I have been using them as intended. Needless to say, they did not believe me (but I swear it's true). Doesn't matter, they gave me one with something like a forever guarantee or something (I know that doesn't exist). Then I had lunch with Dad, a little coffee, a short Finnish class and all of a sudden the afternoon was over and we had to leave to the airport. Nothing super interesting happened here, even the preparedness wasn't extreme, a couple of cops here and there, but that's all. We took off a little after 9 and I could tell already that we were going to be late, which didn't make me very happy, as the following plane-bus, bus-tram route was calculated precisely to the minute, but I was lucky. We landed with a slight delay just past midnight and I ran through the airport like some kind of brute getting caught on a railing during the way. After a while of trying to free myself I had a small audience as the metallic clang of the metal and my loud swearing aroused everyone in my immediate vicinity. I exited the terminal and realized I had 7 minutes left, thinking easy breezy I went in search of platform 10 from where the downtown bus leaves. Aha, I realized platform numbers start at 23 with 10 at the very beginning because fuck logic that's why. Somehow I managed to catch the bus and from here on it was more like a game of finding out whether I would catch the last tram or the one before that. I was eventually on the earlier one and we even passed the cathedral on the way to the hotel. I have a very crappy quality picture to prove this (see below). As soon as I entered the hotel it started pouring rain outside, so somehow I even managed to avoid that. This brings us to the present, I am currently sitting in my room eating pastries in bed and checking Tripadvisor to find out where to have coffee tomorrow morning until my bus leaves. I'll probably wander the city for a few hours, make a couple pictures and then head north in the early afternoon. I'll be writing from home tomorrow :)

PS: I saw a shooting star from the plane :)

Crappy picture

Friday, October 16, 2015

A számik / The Sámi


Mivel megfogadtam, hogy ez egy kultúrblog is lesz és nemcsak a személyes tapasztalatainkat fogja tartalmazni, hanem az itteni népek és szokások jellegzetességeit is ezért gondoltam ma megírom az első ilyen jellegű bejegyzést. Egy olyan nepcsoportról mesélek ma nektek, amelyekről viszonylag keveset lehet hallani, hol egy egyik legegyedülállóbb a világon. Bemutatom a félnomád Lappföldi számikat!

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lapper_og_Reinsdyr.jpg

A finn-ugor nyelvcsaládba tartozó számik Skandinávia legrégebbi kisebbsége és egyetlen ősi népe, Finnországban 1995 óta számítanak őslakosoknak. Változatos adatok szerint a finn Sami lakosság körülbelül 9000 főt számlál és további többezer (8-135 ezer közti populáció, de ez nagyon vitatott a mai napig) található Norvégiában, Svédországban és Oroszországban. A számi populáció többsége Norvégiában él, de kisebb csoportok itt is fellelhetők. Az hogy pontosan ki számít száminak és mi az hogy száminak lenni egy nagyon nehezen megfogható dolog több okból, például kulturális asszimiláció, szerteágazó dialektus rendszer (kb. 50 dialektus) és a populáció szétszórtsága miatt is. A jelenlegi meghatározás a számi nyelv ismeretét vagy közvetlen számi rokont jelent. A számik által elfoglalt, több országot átívelő északi földet Sápminak nevezik, amely valamiféle átfedésben van a Lappföld kifejezéssel, de mégsem azonos. Sápminak nincsenek jól meghatározott földrajzi vagy politikai határai. Az pedig, hogy a 'Sami', illetve a 'Lapp' kifejezések honnan származnak és mit jelentenek a mai napig változatos nyelvtörténelmi teóriák alapjául szolgálnak, amelyek kibogozását olyasvalakire hagyom aki több nyelvészeti tudással rendelkezik nálam (ha van ilyen, szívesen meghallgatjuk)! Annyi biztos, hogy a Sápmi kifejezés szélesebb körben elfogadottabb, míg a Lapp (jelentése: foltozásra használt rongydarab) megnevezés sok helyen derogálóan hat. A legnagyobb számi lakossággal rendelkező finn városok a következők: Inari, amely a Finn Számi Parlament (Saamelaiskäräjät, 1973) székhelye is egyben, Utsjoki, Enontekiö és Sodankylä. Számi kultúrális központnak Norvegia Kautokeino városa minősül, amely székhelye számos számi iskolának, egy renszarvás tenyésztéssel foglalkozó szakiskolának valamint a Sami egyetemnek és kutatóintézetnek. Több számi jogi és politikai intézetnek ad otthont még ez a város.

A számik legalább 5000 éve élnek Skandinávia legészakibb területein, de találtak mar Kr.e. 10000-ből származó régészeti leleteket, kőfaragásokat is a vidéken. A számi családi csoportok (siida) életmódját már akkor is a halászat és a renszarvástartás jellemzte (később tengeri és hegyi számiknak hívták a két életformát) és mivel nem függtek a nagyobb európai kereskedelmi útvonalaktól, így az 1349-es bubópestis miatt sem csappant meg úgy a számuk, mint a szomszédos norvég népességnek. A pestisben meghaltak farmjait elfoglalva alakult ki a hegyi számi életforma, mely rénszarvastenyésztéssel és háztáji gazdálkodással foglalkozott. A számi családot a család legidősebb tagja vezette nemtől függetlenül. A számi családok házakat valamint  szarvasbőrből készült jurtaszerű sátrakat (lavvu) építettek. A későbbiekben számos atrocitást szenvedett és a mai napig szenved is el ez a nép, ugyanis többször kísérelték meg tudatosan kiirtani a számi kultúrát, sőt volt amikor 3 országnak is kötelességük volt adót fizetni a rénszarvasterelés miatt. Manapság a faipar, az olajipar, a bányászat és a globális felmelegedés fenyegeti a rénszarvasok legelőit és ellőhelyeit, valamint a modern turizmus az eredeti számi kultúrára kifejezetten károsan hat, a lutherán vallás pedig rákényszerítette a számikat a vezetéknevek bevezetésére és a hagyományos számi nevek elhagyására. Még Finnországban is, ahol minden gyermeknek joga van a saját anyanyelvén is tanulni, továbbra is nagyon hiányos a számi nyelvoktatás, bár létezik néhány kifejezetten számi iskola. Finnországban egyébként 3 számi nyelvet beszélnek, ez az északi, skolt és inari számi. A számikat a mai napig sajnos inkább nyelvi kisebbségként kezelik, mint valódi őslakos közösségként, ahogyan a nyelvoktatás és számi nyelvű szolgáltatások sem, így a szabad földhasználat sincs megoldva.

http://www.kellamknives.com/images/large/nordic/hat2_LRG.jpg
Következzen a kedvenc részem, a számi kézművesség, avagy a duodji. A számi művészetre jellemző, hogy természetes anyagokból (fa, csont, agancs, bőr, szőr, nyírfakéreg, stb.) készülnek a tárgyak és általában díszesek de mégis inkább praktikusak, mindennapi használatra készülnek. A ruhákra is igazak a fenn említettek, jellemző, hogy feltüntetik a viselője törzsét vagy származási helyét, de manapság inkább már csak alkalmi viseletként használják őket, pedig régen rénszarvast is ebben tereltek. Néhány gyakrabban látható (és szuvenírként is kapható) számi kézművességek a következők:

čiehgahpir: díszes kék és piros színű, szalaggal díszített 
http://farm4.static.flickr.com/3220/2676869102_81801f878e.jpgférfisapka, amelynek csúcsai a szélrózsa minden irányába mutatnak.

https://c2.staticflickr.com/8/7308/8734397585_378a9d4cf6_b.jpggákti: a hagyományos számi öltözet a gákti. Színes (túlnyomón piros, sárga, kék, zöld, fehér de az Inari számiknál fekete is) és bőségesen, de szabályok szerint díszítet. Reprezentálja a viselőjének származását, hovatartozását és családi állapotát, a férfiaké rövidebb, a nőké hosszabb. Régebben rénszarvasbőrből, manapság inkább gyapjúból, pamutból vagy filcből készül. A kiegészítők közé tartozik sapka, jellegzetes öv, sál és több ezüst vagy ón bross. A hozzáillő mokaszin rénszarvasbőrből/szőrből készül és hímzett pántokkal díszített, lehet lekerekített vagy kunkoros orrú, bele puha sást helyeznek a hideg ellen.

luhkka: a gáktira ráhúzott vastag gyapjú ponchószerű 
felső.

http://raymearswoodlore.files.wordpress.com/2011/06/kuksa_cup_5.jpgkuksa (guksi): ez egy fapohár, melynek az a jelegzetessége, hogy nyírfacsomóból készül, így igen strapabíró és akár egy életen át is kitart. A kuksat csak vízzel szabad kimosni, ugyanis bármilyen vegyszer  károsíthatja az összetételét, sőt egy mondás szerint aki nem hegyi patakban mossa ki a poharát, annak elvész a szerencséje. Készülhet rá bőrből szalag, illetve fül is rénszarvas vagy jávorszarvas csontból. Esküvő esetén a kuksából úgy kell inni, hogy először csak keveset töltünk bele és ezt órajárással ellentétes irányban, úgy kell lögybölni, hogy az kifolyjon a pohár felső szélén, majd ezt órajárással megegyezően is megismételjük. Harmadik alkalommal tetszőleges mennyiséggel töltjük meg a kuksát.

http://www.taigakoru.fi/tuotekuvat/1500x1500/11-09-03.jpgKomsiopallo, komsekule (bölcsőgömb): sajnos nem tudtam annyi információt gyűjteni, mint amennyit szerettem volna arról, hogy ez mennyire modern vagy ősi számi eszköz, de több helyen láttam már ékszer formában. Amit olvastam róla, az azt írja, hogy az ezüst vagy ón bölcsőgömböt a böclső fölé azért helyezték, hogy az alvó babákat megóvja a gonosz koboldoktól, akik hajlamosak voltak kicserélni az embergyerekeket a saját gyerekeikkel. A bölcsőgömbön később jelentek meg az alsó kis karikák, amelynek funkciója állítólag az, hogy csilingelő hangjukkal elijesszék ezeket a rosszakarókat és közben szerencsét is hozzanak. Később ezek a bölcsőgömbök felkerültek a gáktira is.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1a/Sami_flag_large.pngA számi zenét nehéz jellemezni, azt tudom javasolni hogy hallgassátok meg. Három fő típusa van a juoigan vagy joik, a laavloe és a vuelie. Nagyon szép, lassúnak és szomorúnak hallatszik de azt kell tudni róla, hogy a dal általában nem leírni próbálja azt amiről szól, hanem azonossá válni vele, a vuelie pedig egy embert vagy egy eseményt mond el. A yoik sokszor improvizált és bensőséges. Kísérőhangszernek dobot és angyalgyökérből készült 'fadno' furulyát használnak, de sokszor csak az ének szól. Aki hallott már Észak-amerikai indián zenét, annak szerintem hasonlóan fog hangozni, többnyire a kántáló jellege miatt. Itt meghallgathattok egyet:  https://www.youtube.com/watch?v=5XwpsgkM8m8. Ismertebb számi zenészek Marie Boine, Wimme Saari, Annel Nieiddat és Ailohas (Nils-Aslak Valkeapää). A számi hímnusz 1986 óta a 'Sámi soga lávlla' (A számi nép éneke), amely az 1906-ban Isak Saba által írt számi vers megzenésített változata. Február 6 pedig Nemzeti Számi Nap, ugyanis 1917-ben ezen a napon rendezték az első számi kongresszust Trondheimben.

http://www.pasthorizonspr.com/index.php/archives/03/2013/mattarahkka-mother-earth-in-sami-rock-arthttp://www.pasthorizonspr.com/index.php/archives/03/2013/mattarahkka-mother-earth-in-sami-rock-artA számi hitvilág a Föld és az Anyatermészet (Máttaráhkká) köré épül, úgy hiszik az embereknek és a természetbeli dolgoknak egyaránt lelkük van, ám a vallásuk részletei területről területre változnak. A hármas világfelosztásuk a jobboldali képen látható. A felső világ az Anyatermészet és a Nap (Beijvve) világa, aki mindig nőnemű. A felvilágot a déli iránnyal, a fehér színnel, a meleggel és az élettel asszociálják. A középső világ az emberek és a mindennapok világa. Itt laknak a medvék is és a piros színnel társul. A középső világot az alvilágtól a vérfolyó választja el. Az alvilág a lelkek világa. A vérfolyót a lelkeknek kétszer kell átkelniük, egyszer amikor meghalnak és egyszer amikor megszületnek. Közhiedelem volt, hogy a merülni tudó állatok a víz alá merüléssel átjárhatnak az alvilágba, ide tartozik például a vidra, a búvármadarak és a fóka. Az alvilág színe a fekete, iránya a hideg észak és uralkodónője Jábmeáhkká volt. A számi vallási vezető, mint sok más hasonló pogány vallásban a sámán (noaidi) volt, akinek a kelléke a sámáni dob, amely bőrből készült és a három világgal valamint az istenségekkel, Máttaráhkká lányaival dekorált.

Aki kíváncsi még a számi népi szokásokra és történelemre az ha erre jár feltétlenül látogassa meg Rovaniemiben (ez a Mikulásváros) az Arktikum múzeumot. Itt lehet találni értékes információkat és kiállításokat melyek bemutatják az ember és a természet mostani és múltbeli kapcsolatát a sarkkör felett. Az már csak extra, hogy van hópehely készítő programjuk is (igen, beállítod a hőmérsékletet és a páratartalmat és már mehet is a hópehelykészítés!) és állandó jégbarlangjuk, nem mellesleg építészeti remekműnek számít a múzeumépület maga, mely az észak kapujául is szolgál. Aki pedig számiul, illetve a számi kultúráról szeretne tanulni az megteheti a norvég tromsoi, a svéd umlai és a finn oului egyemeken. Érdemes tudni, hogy a számiknak számtalan kifejezésük létezik a rénszarvasra nemtől, kortól, mérettől, színtől, agancsnagyságtól, viselkedéstől, teherbírástól és szőrpuhaságtól függően. Ugyanez a hóval is! Aki szeretne további számi szavakkal ismerkedni, az kattintson IDE!    

http://e75lapland.com/wp-content/uploads/2014/06/20.jpg


________________________________________

Since I promised myself that this would be not just a personal blog, but a cultural one as well containing the traditions and ways of the people living here I am finally writing a cultural post. Today I will tell you about a group of people who are extremely unique and are hardly heard of outside of Scandinavia. I present to you the semi-nomadic Sámis from Lapland!

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lapper_og_Reinsdyr.jpg


The Sámis, who belong in the Finno-Ugric language group are Scandinavia's oldest minority and only native people. They are the indigenous people of Finland by law as of 1995. According to various statistics the Finnish Sámi population consists of approximately 9000 people and another 8-135 thousand (still very contested statistic) reside in the neighbouring countries of Norway, Sweden and Russia. The majority of the Sémi population lives in Norway, however small groups can be found here in Finland as well. Who is considered Sámi and what it means to be a Sámi is a very difficult question due to cultural assimilation, diversity of dialects (approx. 50 different dialects exist) and the vast dispersion of the population. Currently those with Sámi language skills or an immediate Sámi family member is considered Sámi. The broad territory occupied by the Sámi spreads far across all of the Scandinavian countries and is named Sápmi, which overlaps with the name Lapland, but isn't identical. Sápmi does not have well defined geographical or political borders. The meaning and origin of the words 'Sámi' and 'Lapp' are still the topic of many philological discussions and theories and I will leave it to those who are more experienced in these fields to talk about it (if someone does have any information, please share)! What we know for certain is that Sápmi is a more widely accepted term as Lappish (Lapp means a piece of cloth used to mend other clothing) is considered derogatory in many places. The cities with the largest Sámi populations are as follows: Inari, which is also the home of the Finnish Sámi Parliament (Saamelaiskäräjät, 1973), Utsjoki, Enontekiö and Sodankylä. The city Kautokeino in Norway is considered the Sámi cultural headquarters home to many Sámi schools, a specialized school teaching reindeer husbandry and also a Sámi university and research institute. This city also houses many other legislative and political Sámi establishments.

The Sámi have been living in the most northern parts of Scandinavia for at least 5000 years but artifacts and petroglyphs from 10000 BC have also been found. The way of life for Sámi family groups (siida) was fishing and reindeer husbandry even back then (later called the Sea Sami and Mountain Sami). Because they were less dependent on the major trade routes of the time, the Sámi population was less affected by the bubonic plague in 1349, while the Norwegian population diminished greatly. The occupation of farmhouses left behind by the dead lead to the development of the Mountain Sámi, who continued herding reindeer and took up small-scale farming. The Sámi families were lead by the eldest family member regardless of gender. They built houses and teepee-like tents (lavvu) out of animal hides. The Sámis were later targets to many atrocities including many attempts to deliberately wipe out their culture, in fact there were times when they were obliged to pay taxes to 3 countries due to their reindeer herding lifestyle. Today the timber industry, oil industry, mining and global warming are destroying reindeer pastures and birthing grounds while modern tourism is dealing blows to traditional Sámi culture. Christianity has forced the Sámis to introduce the use of surnames and the abandonment of traditional Sámi names. Even in Finland, where every child has the right to learn their native language, Sámi education is still very insufficient, however a few Sámi schools do exist. Three Sámi languages are spoken in Finland, the Northern, Skolt and Inari Sámi. To this day the Sámis are treated as a linguistic minority rather than indigenous people of Finland. Many issues are still unconfronted such as language education, the right to receive services in their native language and land rights.

http://www.kellamknives.com/images/large/nordic/hat2_LRG.jpgMy favourite part is next and it is no other than Sámi handcrafts called duodji. Sámi art uses all natural materials such as wood, bone, antlers, hide, fur, birch bark etc. The Sámis were more concerned with their tools being useful rather than decorative, so many utensils were designed for everyday use. This is true about clothing as well. It is custom for clothing to represent the family or place of origin of the person wearing it. Today the traditional Sámi costume is worn for special occasions only, however previously it was worn for reindeer herding and work as well. The most popular and well known Sámi crafts are the following. These are usually available as souvenirs as well.

http://farm4.static.flickr.com/3220/2676869102_81801f878e.jpg
čiehgahpir: or the Four Winds hat. This is a ribbon-decorated blue and red hat worn by Sámi men, its corners point in all for directions of the compass.
https://c2.staticflickr.com/8/7308/8734397585_378a9d4cf6_b.jpg
gákti: the traditional clothing of the Sámi is the gákti. It is colourful (mostly red, blue, yellow, green, white but black as well in Inari Sámi culture) and decorated based on rules. It represents the origin, affiliations and marital status of the person wearing it. The mens' gákti is shorter than the womens'. Back in the day it was made of reindeer hides and sinew, today it is mainly composed of wool, cotton or felt. The gákti is accessorized with a hat, a special belt, scarf and many silver or pewter brooches. The moccasins to go with it are made of reindeer hide or fur decorated with a ribbon and can have a round or curled toe. It is tradition to wear them barefoot and to  place soft sedge in them to protect against the cold.

luhkka: a thick wool poncho worn over the gákti.

http://www.taigakoru.fi/tuotekuvat/1500x1500/11-09-03.jpghttp://raymearswoodlore.files.wordpress.com/2011/06/kuksa_cup_5.jpgkuksa (guksi): the kuksa is a wooden cup which is made from a birch burl and because of this it is durable and can last a lifetime. It is only supposed to be washed in water as detergents can damage the material it is made of, in fact according to a saying, those who do not wash their kuksa in a mountain stream will run out of luck. A leather strap or handle made of bone can be placed on it. If used during a wedding the kuksa must be filled only enough to wet the bottom of the cup and swirled counter-clockwise in a way that the contents spill over the brim. This should be repeated clockwise and the third time the kuksa may be filled as full as desired.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1a/Sami_flag_large.pngKomsiopallo, komsekule (cradle ball): unfortunately I couldn't collect as much information as I would've like to regarding how ancient or modern the use of the cradle ball is, but according to what I did find the cradle ball was hung over a baby's cradle to protect them from being swapped with a goblin baby, as the goblins had a tendency to swap their children for human babies. The rings on the bottom were later added to the cradle ball which are used to scare off ill-wishers as well as bring good luck with their jingling sound. Later cradle balls were added to gáktis as well.

It is difficult to describe Sámi music, I recommend listening to it. There are three main types, the juoigan or joik, the laavloe and vuelie. They are all beautiful but sound somewhat melancholic and slow. It is important to know that the songs are not intended to describe their subject but more like become it, while the vuelie usually tells the story of a person or event. Yoiks are usually improvised and are very personal. If there is instrumental accompaniment it is usually a hand drum or a 'fadno' flute made of Angelica, however a lot of times only singing is used. If you've heard North American native music you will probably think they are similar because of their chanting style. You can listen to yoik here: https://www.youtube.com/watch?v=5XwpsgkM8m8. More well-known Sámi musicians include Marie Boine, Wimme Saari, Annel Nieiddat and Ailohas (Nils-Aslak Valkeapää). The Sámi anthem has been 'Sámi soga lávlla' (the song of the Sámi) since 1986, which is the musical adaptation of a Sámi poem written in 1906 by Isak Saba. February 6th represents National Sámi Day as this is the day when the first Sámi congress took place in Trondheim in 1917.

http://www.pasthorizonspr.com/index.php/archives/03/2013/mattarahkka-mother-earth-in-sami-rock-artSámi beliefs were built around the Earth and Mother Nature (Máttaráhkká), they believe that humans and everything in nature holds a spirit, however religious details vary from place to place. Their division of the world into three is represented on the picture to the right. The upper world belongs to Mother Nature and the Sun (Beijvve) who is female. It is associated with warmth, life, the south and the colour white. The middle world is the world of everyday life which is cohabited by humans and bears and is represented by the colour red. The underworld is separated from the middle worth by the blood river, over which souls must pass twice, once when they die and once when they are born. It was also believed that animals capable of diving underwater, like the loon, seal or otter would visit the underworld during their dives. The colour black and the cold north represented the underworld which was ruled by Jábmeáhkká. The spiritual leader of the Sámis, like in many other pagan religions was the shaman (noaidi) whose prop was the shaman drum made of hide and decorated with the three worlds and the deities, the daughters of Mother Nature.

Whoever is interested in details of the Sámi culture or history should definitely visit the Arktikum Science Centre in Rovaniemi (home of Santa Claus). You can find valuable information and exhibits here about the ancient and current relationship of man and nature in the Arctic, not to mention their snowflake making program (yup, you just adjust temperature and humidity and start building snowflakes) and their all-year round ice cave. The building is also a very unique architectural masterpiece serving as a gate to the north. For those who would like to learn the Sámi language or more about the culture can also attend the universities or Tromso (Norway), Umla (Sweden) or Oulu (Finland). Another interesting fact about the Sámis is that they have a countless number of words describing reindeer depending on gender, size, age, colour, antlers, temperament, ability to pull a sleigh and softness of fur. This is also true for snow! If you'd like to get to know some more Sámi words, click HERE

http://e75lapland.com/wp-content/uploads/2014/06/20.jpg



References: